Szeretni és szeretve lenni

Történetünk egy kedves, tisztelettudó bácsiról szól. Egy társasházban éldegélt egymagában. Jó embernek ismerték, de szája sosem görbült mosolyra. Szemeiben a boldogság szikrája sem látszott. Szomorú, magányos hétköznapok követték egymást. A szürke égbolt viharossá vált mikor közölték vele. Súlyos beteg. A halál közelebb van mint gondolta volna. Hazafele feltette magának a kérdést. Milyen lehet boldognak lenni? Eszében a szomszéd kis kutya járt. Szerető, gondoskodó mindennapjai, szinte szűntelen farok csóválása azt jelezte, boldog. A bácsi fejében egy elképzelés futott át.-Ha újjá születek kutya szeretnék lenni. - Egy borongós, esős nap volt mikor szervezete feladta. Elhunyt. Egy fiatal házaspár szerető karjai közt, új testet öltve kutyusként ébredt. Imádták kis kedvencüket és fordítva sem volt ez másképp. Gondoskodás, féltés és rengeteg játszás jellemezte új életét. Hm... Hát ilyen a boldogság, szeretni és szeretve lenni. - gondolta- S ha a kutyák arckifejezéssel is jelzik örömüket, akkor bizony végre mosolyog.

(kép forrása:temu)